-
サマリー
あらすじ・解説
Judik Etelt 32 évesen, 1918. október 17-én vitte el a spanyolnátha. Karinthy szinte sokkot kapott, lassan és nehezen heverte ki elvesztését.
Az író másfél héttel később így írt a veszteségről:
„A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles, idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt – ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban.”
Karinthy gyakran az írótársainál éjszakázott, a naplójából pedig kiderült, hogy nagyon nehezen dolgozta fel a gyászt:
„Nem bírom elviselni. Beledöglöm és nem lesz kár értem, ő érte kár volt. Ma egész nap terveket dolgoztam ki a múltra: felidéztem száz jelenetet, amik eszembe jutottak: Margitszigeten ülünk, ballagunk hazafelé, este, szótlanul, egymás mellett. És én kidolgozom pontosan, hogy mit mondjak neki.”
https://www.erdon.ro/helyi-kozelet/2021/03/a-spanyolnatha-arnyekaban-ii-resz
Kép: Judik Etel - PIM tulajdona, zene: Jóhann Jóhannsson