検索キーワード： 著者 "Sándor Márai" すべてのカテゴリー

Un pequeño castillo de caza en Hungría, al pie de los Cárpatos, donde alguna vez se celebraron fastuosas veladas y la música de Chopin inundaba los elegantes salones decorados al estilo francés, ha cambiado radicalmente de aspecto. El esplendor de antaño se ha desvanecido, todo anuncia el final de una época. En ese escenario cargado de vivencias, dos hombres se citan para cenar tras cuarenta años sin verse. De jóvenes habían sido amigos inseparables, pero luego sus caminos se bifurcaron: uno se marchó a Extremo Oriente y el otro, en cambio, permaneció hasta hoy en su propiedad.

Casanova in Bolzano is a riveting novel written within the framework of historical reality, of Casanova's escape from a Venetian prison and his fateful encounter with a woman in Bolzano who finally defeats him. Marai captures Casanova and his time and world with amazingly rich detail and startling insight.

Hangoskönyvünk történeteit a Lomha kaland című kötetből válogattuk, amely 1928-1937 között született írásokat tartalmaz. Ebben a majd tíz évben egyre inkább kiteljesedett Márai világa, egyre egyénibbé vált írói hangja. A novellákban megszólalnak az író halálig tartó töprengései szerelemről, titokról, elérhetetlen boldogságról, a személyes én történetéről.

Márai Sándor 1933 és 1989 között írott naplójegyzeteiből válogattam: egy polgár vallomásai itthon és az emigrációban. Márai szabad és független szellem, művelt, ironikus, szarkasztikus humorú. Tanulságos és szenvedélyes vallomás a hazáról, Európáról, a huszadik századról, a magyar nyelvről. - Bálint András

"KRÚDY GYULA EMLÉKÉNEK Kéhliéknek, a kis Bródynak, a vörösbajszú főpincérnek, az íróknak, s mind a nőknek, zsokéknak, hajósoknak és úriembereknek, akik ismerték őt, s szerették, és gyászolják a világot, mely utánahalt."

"Egyszóval felfedeztem, hogy az írás mágia. Mi a mágia? Hát igézet, varázslat. Keverék szóból, álomból, érzésből, bűvös jegyek egyvelege, melynek visszaható ereje van az életre, éppen úgy, ahogy az életnek szóalkotó ereje is van."

Márai Sándor ékszer cizelláltságú írásai az élet legkülönbözőbb dolgairól szólnak, férjekről és nőkről, csillagról és angyalról, de leginkább az irodalomról és a műveltségről.

Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Szeretném elmondani, mi történt a polgári műveltséggel a tíz évben, amelynek kezdetét az osztrák függetlenség megszűntének, az Anschluss-nak napja jelenti. Azon a napon omlott össze sok minden, ami a régi Európából megmaradt.

E könyv írója nem tanítani akar, hanem tanulni, A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, az élet jeleiből, a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot.

A mű középpontjában a barátság, hűség és árulás nagy kérdései állnak. De nem pusztán egyes emberi sorsokról van itt szó, hanem egy másik, talán még nagyobb tragédiáról, arról, hogy a régi rend, társadalom széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. Nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény ez, Márai stílusművészetének remeke.

"Behunytam szemem, hőséget éreztem, szédülést. Ez a szédülés pillanatokig tartott. Kezem védekezően nyújtottam ki" most megkérdi - gondoltam -, Istenem, most megkérdi. Mit? Talán, hogy miért történt az egész? Talán, hogy én voltam-e a gyáva? Nem, most felelni kell! "Mélyen lélegeztem, s ránéztem, készen a válaszra."

El patriarca de la dinastía Garren está en el lecho de muerte. Para los hermanos de la familia ha llegado la hora de volver a su ciudad natal y reunirse en el hogar de su infancia. Sin embargo, enseguida descubren que su único nexo de unión es la figura del padre y se preguntan entonces si su muerte significará el final de la familia.

Publicada por primera vez en 1943—en un período de la segunda guerra mundial de extraordinaria tensión e incertidumbre en Hungría, cuyo régimen se había alineado con la Alemania nazi—La gaviota es una muestra más de la incomparable prosa, incisiva y sin concesiones, de Sándor Márai, uno de los grandes escritores del siglo XX.